Gerard Way: ének
Mikey Way: basszusgitár
Frank Iero: gitár, vokál
Ray Toro: gitár, vokál
Bob Bryar: dob
Matt Pelisser: ex-dobos

A My Chemical Romance napjaink egyik legígéretesebb fiatal zenekar. A zenéjük mindenkinek tetszhet, légyen az Iron Maiden, Misfits, vagy Green Day rajongó. Nevüket egy Irvine Welsh novellából szedték, és már ez is elég volt Amerika nehéz lelki életű fiatalainak a rajongáshoz - tekintve hogy az említett író a tinidzserek igazán nagy problémáival foglalkozik (itt nem a szerelem, barátság témakörre gondolok, hanem a drog és alkoholfogyasztásra).

 Turnéjukon szerepel Amerika, Anglia, Németország, Spanyolország, és más európai országok is (természetesen szerény hazánkat hanyagolják... egyenlőre). Meghódítják az egész világot? Nem lehetetlen. De nézzük honnan is indultak el, hiszen kezdetben csak egy kis new jersey-i zenekar voltak.

 A banda eredeti ött tagja (Frank, Ray, Matt, Mikey és Gerard) középiskola óta ismerték egymást. Csodálattal nézték a helyi zenekarokat, akik nem adták fel, és próbáltak híresek lenni. Az eszükbe nem jutott volna, hogy ők is egyszer ezt fogják tenni. Az iskola elvégzése után szétszóródtak - egyetemre mentek, illetve dolgozni kezdtek, de továbbra is kapcsolatban maradtak. Gerard grafikus lett, és kétségbeesetten próbálta eladni a képregényeit, rajzfilmjeit. Végül azt kérdezte magától: tényleg ez az én életem? Beszélt Mattel, akit szintén ilyen gondolatok foglalkoztatták. Úgy döntöttek, zenélnek egy kicsit.

Az első dal megírása után kezdték komolyan venni a dolgot. A Skylines and tunrstylest Gerard 2001. szeptember 11.-e emlékére írta. A támadásnál ő is New Yorkban volt, próbálta eladni a képregényét a "Breakfast Monkey"-t a Cartoon Networknak. Ezután felhívta Ray-t, aki az általa ismert legjobb gitáros volt.

A következő néhány hónapot mind hárman ezzel a jelszóval töltötték el: " nézzük, mi fog történni". 2001 telén újabb demot vettek fel.

"Ezután gyorsulni kezdtek az események“ meséli Gerard. "Az öcsém, MIkey meghallotta, hogy mire készülünk, és be akart szállni. Nem tudott semmilyen hangszeren játszani, de még aznap éjjel belefogott a basszusgitározásba, mert tudta, hogy arra van szükségünk."

Mikey több szempontból is remek választás volt: hiszen az Eyeball Recordsnál dolgozott! A zenekar New Yorkba vonult, stúdiózni egy kicsit. Az első lemeztüket 2002 májusában vették fel. Mivel még mindig hiáynosnak érezték magukat, Franket is bevették. Két hét alatt felvették a lemezt.  "Untam már, hogy a mostani dalok állandóan az ex-barátnőkről szólnak. Mi olyat akartunk írni, ami elgondolkodtatóbb." mondja Gerard.

I Brought You My Bullets, You Brought Me Your Love 2003 Júliusában került a boltokba. Rögtön megnőtt az érdeklődés a banda iránt.

Turnéra is indultak - beleköltöztek egy buszba 14 hónapra. Mellesleg a buszt Gerard és Mikey nagymamája, Elena Lee Rush (azaz Helena) vette nekik. Sok mindent köszönhet neki a banda, és a rajongók is. Sajnos 2003-ban elhunyt.

 Nem érdekelte őket az, hogy hány rajongójuk van. El akarták mondani, ait gondoltak, és meg is tették. Valószínűleg ezért lettek iszonyúan népszerűek, nem csak New Jersey felé, hanem az egész USA-ban.

Aztán ideje volt visszamenni a stúdióba. A Three Cheers for Sweet Revenge óriási sikert aratott. A lemez gyakorlatilag egy egész történet - egy férfiról szól, aki miután meghalt, szövetkezett az ördöggel, hogy visszatérhessen a földre a nőhöz,a kit szeret. A feladata az, hogy megöljön ezer gonosz emberi lényt. Csak a megfelelő sorrendben kell hallgatni a dalokat, és máris megértjük. Igazából az első szám nem a Helena, hanem az "It's not a fashion statement, it's a fucking deathwish".
A Green Day előzenekaraként még többen megismerték őket, itt Európában is, így az új turnéba (Warped Tour) már Angliát, és több közelebbi országot is beiktattak.
KOncertDVD is megjelenik hamarosan. A siker töretlen.

Érdekes, hogy hova jutottak. És hova juthatnak még el!