Szóval. Az első DVD a Life on the murder scene március 21.-én jelenik meg, 4 nappal a születésnapom előtt. De ne személyeskedjünk :p 3 lemezes lesz, ami a zenekar történetét dolgozza fel a kezdetektől napjainkig. Élő felvételek, kiadatlan anyagok... szóval minden! Ha be tudjátok szerezni (nem biztos, hogy itthon is kapható lesz) tegyétek meg minnél előbb, és írjatok, hogy milyen! Bár biztos nagyon jó!

 A másik. Ami szintén személyes ellenvélemény.
Gyűlölöm a tinimagazinokat. Utálom. Kampányolok ellenük. Minden, amit el tudtuk képzelni. De most kész vagyok... Osztályban egy csaj vesz kettőt is rendszeresen, ma én is elolvastam egy frisset...
 Szóval van egy lap, a nevét nem írom le. Egy katasztrófa. Ezt az új popos izét, a német kölyköket, a nevüket nem tudom, beállítja rocknak. Semmi bajom nincs velük, akinek ez a zene bejön, az szeresse. De komolyan azt akarják beetetni velünk, hogy ami játszanak az rock? Hajaj, bajok vannak itt.
 De továbblapoztam, és mit látok? Gerard képét! Úristen mondom, nem hiszek a szemeimnek. Hol vannak a többiek? Mikey, Frank, Bob, és Ray? Már a jövőbe látok. Mi lesz a szeretett MCR-ből? Ugyanolyan tucatzenének fogják benyomni, mint a Green Dayt vagy azokat az agyontetovált szakikat? Na ne máááááááááááár... lassan mindenki MCR-es pólóba fog járni, de ha megkérdezed, hogy hívják a dobosukat, benyögik, hogy hát, valami Sam. De mivel Gerard oooooooooooolyaaaaaaaaaaaaaaaan ééééééééééédeeeeeeees, ők máris rajongók.
 Oké, valljuk be, szép fiúk a tagok, és nem is baj ha tetszenek, de ne csak ezért szeressük, könyörgöm...

 Nem akarom ezt...