Drágám, ez a tükör nem elég nagy mindkettőnknek

Az elszívott cigik mennyisége ellensúlyozza a megivott piákét
és ezt a hiábavalóságot, amit most megszakítok

Hagyd, hogy így éljem az életem

És nehéz maradni a szavaid miatt

Oh, szívem, engedj be

Azt az életet fogom választani, amit eddig éltem, ne törődj a barátaimmal

És a szépséggel, amit hamisítok. Hagyd, hogy így éljem az életem

És nehéz maradni a szavaid miatt
Oh, szívem, engedj be!

És sírhatsz, amennyit akarsz, nem érdekel

Befészkeled magadat belém, de nem fog sikerülni

És nem lesz a tiéd a testvérem, és nem dugod meg a barátaimat

Nem fog sikerülni, nem fog sikerülni

Ezúttal komolyan gondolom, ne törődj azzal, hogy hányszor láttam

Remélem nem tévedek a híreket illetően, amiket ébredéskor hallottam

És nehéz elmondani, hogy reszketek a választásoktól

És nehéz maradnom a szavaid miatt

Oh, szívem, engedj be!

Azt az életet választom, amit élek, ne törődj a barátaimmal
Egy kicsit megrezzentem, mert így élem az életem
És nehéz maradnom a szavaid miatt

Oh, szívem, engedj be

És sírhatsz, amennyit akarsz, nem érdekel

Befészkeled magadat belém, de nem fog sikerülni

És nem lesz a tiéd a testvérem, és nem dugod meg a barátaimat

Nem fog sikerülni, nem fog sikerülni

Ezúttal komolyan gondolom, ne törődj azzal, hogy hányszor láttam

Soha többet, soha többet
Oh szívem, engedj be, kopogok, engedj be…

A vámpírok sosem fognak bántani

És ha elkapnak, és a nap lemegy

És ha elkapnak, szúrd ezt a karót a szívembe

És ha elkapnak, és lemegy a nap
És ha elkapnak, fogd ezt a karót…

Te szúrod a szívembe a karót.

És ha felkel a nap, letépi a húst a csontjainkról?

És aztán mint borotvaéles fogak, felhasítják a nyakunkat…. Ott láttalak meg.

Valaki vigyen el az orvoshoz, valaki vigyen el a templomba

Ahol ki tudják szívni ezt a mérgező, tátongó lyukat

És úgy kell őrizned a lelkedet, mint egy titkot a torkodban
És ha jönnek, és elkapnak
Te szúrod a szívembe a karót

És ha elkapnak és lemegy a nap

És ha elkapnak, fogd ez a karót, és…

[Refrén]

Tudnád használni ezt a karót?

Vajon megtölti e a szívünket a végtelen

Éjszakai égbolt gondolataival?

Tudnád használni ezt a karót?

Elmosná e ezt a koromfekete érzést?

És most az éjszakai bár erre készíti a színpadát, azt mondja, párban jönnek

Szentelt vizet locsolunk vissza, mint olcsó whiskyt, mindenütt ott vannak

Valaki vigyen el az orvoshoz, valaki hívja a nővért
És valaki vegyen nekem rózsákat, és valaki leégette a templomot
Hullákkal vagyunk együtt, ebben a halottszállítóban vezetünk
Valaki mentse meg a lelkemet ma éjjel, könyörgöm mentsétek meg a lelkemet

[Refrén]

És ahogy ezek a napok ügyelnek az időre, és ahogy ezek a napok ügyelnek az időre

És ahogy ezek a napok ügyelnek ránk

És ahogy ezek a napok ügyelnek az időre, és ahogy ezek a napok ügyelnek az időre

És ahogy ezek a napok ügyelnek ránk

Soha nem engedem nekik, soha nem engedem nekik
Soha nem engedem nekik, hogy bántsanak téged ma éjjel
Soha nem engedem nekik, nem tudom elfeledni őket
Soha nem engedem nekik, hogy bántsanak, ígérem.

Leütöm őket, a kezdet előtt

Mielőtt elmenekülsz a padlón

Át tudod szúrni a szívem? Át tudod szúrni a szívem?

Át tudod szúrni a szívem? Át tudod szúrni a szívem?

(Az éjszaka gondolatai
visszahoznak a fénybe, és

Kilövik a szívem?)

Át tudod szúrni a szívem? Át tudod szúrni a szívem?

(Az éjszaka gondolatai
visszahoznak a fénybe, és

Kilövik a szívem?)

Át tudsz szúrni, mielőtt lemegy a nap?

(És mint mindig, ártatlan mint egy hullámvasút
A balsors olyan, mint egy kísértet a hóban, és fogalmad sincs, kik ellen készülsz harcolni

Mert én láttam, hogy néznek ki

Tökéletessé válnak, mintha kiváló ezüst láncfűrészek hullanának szét)

Búvárleckék
Egy hang nélkül lenyomtam

És pirosba és kékbe öltöztettem
elképzelt menyasszonyi ruha
Amit nem viselhetsz előttem
Egy búcsócsók, az elferdült kinézeted
Amint rizsszemek és rózsák hullnak a lábadra

Mondjunk búcsút, századszorra

És holnap újra végigcsináljuk
Holnap újra végigcsináljuk

Levonszoltam, és kidobtam

Otthagytam, ahol senki más nem láthatja
Élettelen hideg áramlik ebbe a kútba

Úgy játszottam, mintha ez a pillanat nekem lett volna rendezve

Egy búcsúcók, az elferdült kinézeted
Rizsszemek és rózsák hullnak a lábadra

Mondjunk búcsút, századszorra

És holnap újra végigcsináljuk

Sosem gondoltam, hogy ez lesz belőle

Csak te meg én, egyedül vagyunk itt

És ha maradsz, minden amit kérek
Ezer felhalmozott test

Sosem gondoltam, hogy ennyi elég lesz

Ahhoz, hogy megmutassam mire gondolok

És tovább folytatom
Hogy bebizonyítsam, értékelem

A józan ész minden pillanatát
Csak annyit kérek, csak annyit kérek…

Ezek a kezek pirosra szineződtek

Attól kezdve, miután megöltelek
Lemoshatjuk ezt az eljegyzési gyűrűt
Méreggel és kerozinnal
Nevetni fogunk, amint meghalunk
Megünnepeljük a dolgok végét
Olcsó pezsgővel

Egy hang, egy hang nélkül
Egy hang, egy hang nélkül
És azt kívánom, bárcsak eltűnnél
Egy hang nélkül
És azt kívánom, bárcsak eltűnnél

Egy hang nélkül
És azt kívánom, bárcsak eltűnnél

Egy hang nélkül
És azt kívánom, bárcsak eltűnnél

Egy hang nélkül
És azt kívánom, bárcsak eltűnnél

A kardok úrnője
Egy éjszakára tökéletesek lehetnénk
És harc közben hallhatnánk meg, mint szerencsétlen szerelmesek
És lezárhatnánk ezt az affért
Ha elhullatnád az aranyad, és megfognád a kezem
És akkor megoldanánk a széthullott gravitáció rejtélyét
És értsd meg, a bosszú talányának így kellett lennie, és

Állj fel rohadt magasan
Ne hagyd, hogy lássák a hátad
Fogd meg a rohadt kezemet
és soha többé ne félj

Csak egy esélyünk van, hogy véget vessünk ennek
És elvágjuk az értelmetlen harcok védőszentjét
Azt mondtad, nem hírességek vagyunk, csillogunk és eltűnünk, hármasával halnak meg
Megértetem veled, és üzletelhetsz velem egy jelenésért

Állj fel rohadt magasan
Ne hagyd, hogy lássák a hátad
Fogd meg a rohadt kezem,
és soha ne…

Bízz, azt mondtad
Abban, aki a szavakat idézte a fejedbe
Oh, milyen rosszul hittük, hogy
a hallhatatlanság azt jelenti, sose halunk meg

Állj
Fogd meg a rohadt kezem
Fogd meg a rohadt…

Állj fel rohadt magasan
Ne hagyd, hogy lássák a hátad
Fogd meg a rohadt kezemet
és soha többé ne félj

Horizontok
Nem vagy ebben egyedül
Hadd törjem meg ezt a kínos csendet
Hadd menjek, hadd jegyezzem meg
Hadd legyek az első, aki bocsánatot kér
Hallgass rám!
Elhallgattatnál?
Vagy leütnél?
És ha a világnak valami jobbra van szüksége,
Adjunk nekik most még egy okot.

Egy sorban megyünk
Felgyújtjuk a sínket, és elütjük az időnket
Mozgólépcsőn megyünk, ami hidegebb, mint a sír

[Refrén]
Ennek a megtört városnak az ege, olyan
mint valami gáz a bőrömön
és ellopott a szemeimből
Hello, Angyal, mond meg merre jársz?
Mond meg, innen hová megyünk?
[Ismétlés]

És ebben a pillanatban nem tudjuk lehunyni égő szemeinket
Az emlékeink beborítanak minket barátokkal, akiket jól ismertünk
Acélos szövetségek erősödnek a véges nap felé, ami kiégett és fekete
elér minket, és széttépi a húsod
Amint jéghideg kezek hasítják fel a szíved

De csak akkor, ha van még olyanod, a barlangban hagyva, amit mellkasnak hívsz
És azután, amit láttunk, még mindig visszakövetelhetjük az ártatlanságunkat?
És ha a világnak valami jobbra van szüksége, adjunk neki még egy okot